Majd öt éves szünet után a szlovák egyházközségek, melyek az S.H.S. állam területén az Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyházat alkották, most a háborús körülmények után visszaszerveződtek a korábbi egyházkerületbe, és a kerületi egyház megkezdte újra működését. Ezek az egyházközségek három egyházmegyében ugyan, de területileg mind Újvidék környékén helyezkedtek el. Így gyorsan egymásra találva 1945. október 17-én Novi Sadon megtartották az egyházkerületi presbitérium első ülését. Az ülésen Samuel Starke püspök, és Dr.Cyril Abaffy egyházkerületi felügyelő elnökölt. Rámutattak arra, milyen nehéz helyzetbe került az egyház a megszállás alatt, amikor is mindegyik esperesség más vidéken és mindegyik más feltételek alatt élte át a háborús éveket. A közös munka mind ez ideig lehetetlen volt. A püspök kérésére a jegyzőkönyvbe fel lett tüntetve, hogy „működésünk megszakítását vis major-nak tekintjük és állást foglalunk a mellett, hogy Alkotmányunk értelmében folytatjuk tevékenységünket ott, ahol 1941-ben abbahagytuk.”[1]
Dr.Macák, esperességi felügyelő rámutatott arra, hogy a pravoszláv és a katolikus egyházak is úgy tevékenykednek, ahogy 1941-ig, és javasolja, hogy a szerémségi esperesség csatlakozzék a kerületi egyházhoz.
Gustáv Klobušický a bánáti esperes helyettese is üdvözölte az egyházkerület tevékenységének a megkezdését. Az első egyházkerületi közgyűlés a felszabadulás után 1945. november 5-én volt Újvidéken (Novi Sad). Ezzel az egyház zavartalanul megkezdhette, illetve folytathatta működését.
[1] „považujeme pretrhnutie našej činnosti za vis major a postavujeme sa na stanovisko, že v zmysle našej Ústavy pokračujeme v činnosti našej tam, kde sme prestali v roku 1941.” – In: Pamätnica, 46.old