A vallási közösségek helyzetét az 1953. május 27-én meghozott szövetségi törvény szabályozta összefogóan. Később a tagköztársaságok törvényhozásába lett áthelyezve. A törvény eleve abból az alapállásból indult ki, mely szerint az egyház és az állam egymástól el van választva.
- A törvény főbb elvei:
Garantálja a vallás- és lelkiismereti szabadságot. (1.§) A hit megvallása minden polgár magánügye. Minden vallás egyenjogú, minden vallási közösségnek egyforma jogi helyzete van. A vallási közösségek szabadon végezhetik munkájukat és vallási szertartásaikat. A törvény engedélyezi az egyházi sajtót. Az iskola el van választva az államtól, de a törvény engedélyezi a hitoktatást az iskolán kívül. A vallási közösségek jogi személyek. (8.§) A végrehajtó tanácsok nyújthatnak anyagi támogatást az egyházaknak. Egyházi esketési szertartást csak az illetékes állami szerv előtti házasságkötés után lehet végezni.
A vallási közösségekkel szemben a hatalom többnyire restruktív törvényeket hozott. Alkalmazásában saját részről nagyvonalúan járt el, esetenként pedig önkényesen.
A törvény nagy pozitívuma az volt, hogy a vallási közösségeket jogi személyeknek tartotta, ezáltal a cselekvés területe és a jogi biztonság lényegesebben nagyobb volt.
1945-től 1954-ig az egyházak három jelentős fázison mentek keresztül: az első „vad” fázis 1946 második feléig tartott, majd 1950-ig egy enyhébb szakasz következett, míg az egyházak az ötvenes évek első feléig lassan konszolidálódtak.
Az egyházakra vonatkozó új állami törvény életbe léptetése magával hozta az egyházi Alkotmány, melyet az Ágostai Hitvallású Német Evangélikus Keresztyén Egyház 1930. november 10-én Újverbászon megtartott zsinatán fogadtak el a német-magyar evangélikus egyházközségek küldöttei, új időkhöz való átalakítását. 1955. március 31-én, az egyháztanács ülésén „Sostarec Ferenc főesperes úr jelenti, hogy az Egyház Alkotmány átdolgozása a Minisztériumnak való benyújtáshoz folyamatban van, és már Dr.Józsa Lajos ügyvéd úr, egyházi jogtanácsos dolgozik rajta. Sok utánajárásra van kilátás úgy az Egyházi Alkotmány, mint a szociális biztosítás ügyeiben a különböző miniszteri hivatalokban.”[1]
Az Alkotmányból szükségszerűen el kellett hagyni a „német”, és a Jugoszláv Királyság megnevezéseket, a politikai változások értelmében.
1955. május 15-én, délelőtt 11 órakor Szabadkán, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház tanácstermében megtartották az egyházi zsinatot. A tárgysorozatnak egyetlen napirendi pontja volt: az előkészített egyházi Alkotmány megvitatása és elfogadása.
A Zsinat tehát elfogadta a Szerb Népköztársaság területén működő Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Alkotmányát, amelynek két egyházmegyéje van: Bácska és Bánát. A 45.§ megállapítja, hogy „az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház a Szerb Népköztársaságban a volt, háború előtti Jugoszláviában létező Ágostai Hitvallású Német Evangélikus Keresztyén Egyház jogutóda, a Szerb Népköztársaság területén.”[2] Az Alkotmányt a zsinat elfogadta, jóváhagyta, és életbe léptette. Ennek alapján folytatta tevékenységét az egyház.
[1] A suboticai ágostai hitvallású evangélikus egyházközség Tanácsi jegyzőkönyve 1955. 330old.
[2] In: Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Alkotmánya, 1955. 45.§ „Evangeličko Hrišćanska Crkva Augsburškog Veroispovedanja u NR Srbiji je pravni naslednik bivše Nemačke Evangeličko-Hrišćanske Crkve Augsburškog Veroispovedanja u predratnoj Jugoslaviji, a na teritoriji NR Srbije.”
