Úgy a Lutheránus Világszövetség, mint a többi külföldi evangélikus egyház képviselői ezekben az években folyamatosan annak az elvárásuknak adtak hangot, hogy kívánatos lenne, ha Jugoszláviában egy evangélikus egyház működne. Azt javasolta mindenekelőtt az LVSZ, hogy a meglévő négy evangélikus egyház hozzon létre egy szövetséget.
A Szövetség 1952-ben megalakult. 1953-ban, Zágrábban az egyházak képviselői ülést tartottak, melyen azt a határozatot hozták, hogy egy megfelelő bizottság dolgozza ki a Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetségének szabályzatát. 1954. április 5-én a Horvát Evangélikus Egyház esperese, Edgar Popp elkészített egy tervezetet, melyet véleményezésre elküldött a másik három evangélikus egyháznak. Hangsúlyozza, hogy Genfből egy ún.”minta-statútum” megküldését várta, mely nem érkezett meg. A németországi evangélikus egyháztól kapott egyet, helyesebben egy bizottságuktól, az LVSZ részére.
Azonban ez a szabályzat nem felelt meg a mi körülményeinknek, ezért maga dolgozott ki két javaslatot, melyből az elsőt, a rövidebbet ajánlja elfogadásra.
- A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Lutheránus Egyházai Szövetségének szabályzata[1]:
A Jugoszláv Föderatív Népköztársaságban élő lutheránus egyházak egyházi munkájának minél jobb összehangolása és előrébbvitele, az egyházak közötti viszonyok elmélyítése céljából, továbbá az általános és fő kérdések mind hatékonyabb megoldásának, és az ország evangélikus egyházai közös érdekeinek képviselete céljából az ország Népi Hatalmának szervei előtt, valamint nagy nemzetközi lutheránus és protestáns szervezetek előtt, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Lutheránus Egyházai megalapítják a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Lutheránus Egyházainak Szövetségét.
1.§ A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Lutheránus Egyházainak Szövetsége négy evangélikus egyház szabad szövetsége: az Evangélikus Egyház a Szerb Népköztársaságban, az Evangélikus Egyház a Szlovén Népköztársaságban, a Szlovák Evangélikus Egyház és az Evangélikus Egyház a Horvát Népköztársaságban (Boszniában és Hercegovinában) szövetsége, melyeknek nincs joga sem hatalma, hogy törvénnyel vagy előírásokkal beavatkozzon bármely tagegyház belső életébe, illetve önállóságába. Minden tagegyház belső működésében teljesen önálló marad, csak azok a kérdések, melyek mindnyájuknak közös érdeke, oldhatóak meg a Szövetség által.
2.§ Mivel mind a négy tagegyház külön-külön is tagja a Lutheránus Világszövetségnek, a Szövetség képviseli mindet az LVSZ felé olymódon, hogy támogatja a szövetség céljait, testvéri és baráti kapcsolatokat ápol felé és tagegyházai felé, őrizve a belső kérdésekben a teljes önállóságot és függetlenséget.
A további paragrafusok kimondják, hogy igazgató bizottságot kell választani, a hívek számával arányosan. Végrehajtó bizottságot is létre kell hozni, valamint archívumot.
Aláhúzták, hogy különböző albizottságokat is hozzanak létre: pl. a teológiai bizottságot, a sajtó-, és az anyagi kérdések bizottságait.[2]
A Szövetség elnöki tisztét hosszú éveken át Sostarec Ferenc, az Evangélikus Keresztyén Egyház a Szerb Népköztársaságban szuperintendense látta el. Egy példa erre, hogy a Szövetség 1962. szeptember 19-én, Pohorjen megtartott ülésének jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy ezekben az években Sostarec Ferenc volt a Szövetség elnöke, Juro Struharik az alelnök, Leopold Hari a titkár, Vlado Deutsch a pénztáros.[3]
A Szövetség, működésében a legnagyobb eredményeket talán abban érte el, hogy időről időre lelkésztalálkozókat szervezett, melyeken mind a négy egyház teljes lelkészi kara részt vett. Anyagi támogatás igényével közösen fordultak az LVSZ-hez.
A Szövetség azonban a híveket nem tudta egymáshoz közelebb hozni. Ennek specifikus oka van, ami miatt sohasem lehetett egyesíteni a jugoszláviai evangélikus egyházakat, és nem lehet ezt ma sem megtenni.
A Szövetség elnöki posztján Sostarec szuperintendenst 1967-ben Juro Struharik, a Szlovák Evangélikus Egyház püspöke követte. A Szövetség minden jó szándék ellenére idővel megszűnt működni: egyes tagegyházaknál hegemonisztikus törekvések léptek fel, mások beleszóltak a másik tagegyház belső életébe, úgyhogy néhány év alatt egyszerűen elsorvadt.
