Egészen más volt a Szlovák Evangélikus Egyház helyzete. Nem nehezedett rájuk a háborús múlt árnyéka, az új körülményeket nagyban meghatározta inkább az ottani szerepvállalásuk: „Lelkészeink többsége fenntartotta és segítette szlovák falvainkban az ellenállást a fasiszta agresszió és megszállás ellen... Dr.Ján Bulík kerületi felügyelőt megkínozták Németországban, ellenállási tevékenysége miatt áldozattá lett, vele volt kapcsolatban a Bánáti ellenállásban aktívan résztvevő Juro Struhárik is, a Szlovák Alexandrovcei lelkész. Pavel Škantik, Hložan-i esperességi segédlelkész és Juraj Pagáč a partizánokkal működtek együtt. Mirko Petrović püspöki titkár Petrovácon adókészülékével a megszállók elleni hírszerző szolgálatban volt tevékeny. A lelkészek feleségei is, Katarína Šulanová (tanítónő Palánkán), ellenállási tevékenységéért mindjárt a háború elején meg lett fosztva állásától, majd internálták a háború végéig. Marta Kvasová tanítónő áldozatkészen segítette a partizánokat mindvégig.”[1]
A hatalom indítványozta, hogy az egyházak hozzanak létre lelkészegyesületeket, melyeket összekötött a lelkészek szociális biztosításának ügyével, a népi hatalommal szembeni kedvező viszony kialakítása céljából. 1951-ben Kovačicán megalakították a Szlovák Evangélikus Lelkészek Egyesületét. Elnöke Juraj Struhárik, novi sad-i lelkész lett.
Teológusaik hosszú éveken keresztül a belgrádi pravoszláv-orthodox teológián tanultak.
Starke püspök nyugdíjba vonulása után, 1957. június 6-án Novi Sadon a zsinat ülésén püspökké választották Juraj Struhárikot. Az újonnan választott püspököt szülőhelyén Petrovacon (Bácspetrőc) 1957. november 10-én iktatta hivatalába Dr.Ján Chabada, az evangélikus egyház egyetemes püspöke Csehszlovákiából.
Hivatali szolgálatának megkezdése után Dr.Juraj Struhárik püspök azonnal arra törekedett, hogy az állam és a Szlovák Evangélikus Egyház viszonya rendeződjék. Noha a háború után bevezették, hogy az állam és az egyház egymástól el van választva, „szükséges volt, és sikerült az állami szervekkel közös nyelvet találnia, amiért elismerést is kapott, a köztársasági elnök testvériség-egység aranykoszorús érdemrenddel tüntette ki.”[2]
Egy Németországból idelátogató delegátus a következőképpen számolt be észrevételeiről: Juro Struhárik „alkalmazkodott az új időkhöz, de előmozdított némi lelki életet is, ami nem a püspöktől indult ki.”[3]
A szlovák egyházközségek munkáját hathatóan segítette az LVSZ, melynek a segítségével új parókiák épültek megfelelő termekkel (Laliť, Hložany, Kovačica) gyülekezeti házak (Selenča, Silbaš) és berendezett egyházi termek (Kulpín, St.Pazova, Aradáč). Az említett szervezet segélyéből új templomok épültek Bingulán és Ilokon. Az LVSZ támogatásából épült fel Novi Sadon az Evangélikus Központ is.
[1] In: Pamatnica, 83.old.
[2] „Potrebné bolo, a podarilo sa, nájst spoločny jazyk aj so štátnymi orgánmi, za čo sa mu dostalo uznania, ked bol prezidentom republiky vyznamenany Radom bratstva a jednoty so zlatym vencom. ”In: Pamätnica: 50.old
[3] In: L.Steindorff: Im Windschatten 255. old. MLB Jugoslawien: Aktenvermerk über Jugoslawien (1951) S.3:a.a.O: „Aktenvermerk über die Teise von Pfarrer Meyer 1954” S.1.
