Bácsfeketehegy (Feketics)

A feketicsi evangélikus gyülekezet története

Szeghegyre a németek betelepítését II. József türelmi rendelete tette lehetővé 1786-tól. 1814 - 1817 között felépítették a templomukat. A templom szentelését 1817. november 2-án végezték. 1813 - 1827 között a lelkész Johannes Gottlieb Weinrich.

A feketehegyi elszegényedett magyarság földjeit felvásárolják a szeghegyi svábok. Szándékuk az áttelepedés volt, de a házépítési kérelmeiket rendre visszautasították a feketehegyi magyarok. A németek életében a változás 1820-ban következett be, mikor Détsi Dánielt választották meg jegyzőnek a feketehegyiek. Állítólag a németek meg tudták őt vesztegetni, és engedélyt adott nekik a házak felépítésére és azok felett hűen őrködött is. A feljegyzések alapján 1819 - 1873 között 268 család költözött át Szeghegyről Feketehegyre, illetve a szomszédos településekről még 266 család. Ezek a családok általában öttagúak voltak. A szeghegyi anyakönyv szerint már 1819-ben is volt néhány család Feketehegyen, akik szórványként élték meg mindennapjaikat 1827-ig, majd 1859-ig már szervezett kis gyülekezetről beszélhetünk, ami a szeghegyi gyülekezet fiókgyülekezete volt. A feketehegyiek első lelkésze Ferdinand Hamel (1860-1910) volt.

1830-ban (májustól októberig) felépült az első imaház az iskolával együtt. Ez kezdetben csak egy szoba volt, de mivel a lakosság szaporodott, kicsinek bizonyult és ezért bővítették. 1857–ben már több teremmel rendelkező házuk volt, amit továbbra is istentiszteleti célokra is használtak egészen 1903-ig. 1860 - 1927 között az épület parókiaként is működött.

1830-ban az imaházba szerettek volna egy harangot is. A gyülekezet évente 100 forintot különített el erre a célra. 1844-ben Lackner Ádám az összegyűlt pénzzel Pestre indul, hogy a megrendelt két harangot átvegye és haza kísérje. A harangok hajóval érkeztek a Dunán keresztül Cservenkára, majd onnan kocsival szállították tovább. A harang felirata: FEKETEHEGYI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS FIÓKGYÜLEKEZET. SZERZÉ 1845 ESZTENDŐBEN. ÖNTÖTTE SCHAUDT ANDRÁS PESTEN.

1903. április 23-án elkezdték a templom építését. Az Óverbászi téglagyárból rendelik meg az építőanyagot. A tervrajzot az újvidéki J. Cocek építész készíti el. A templom megépítését pedig az idősebb és ifjabb Jakab Klein újverbászi építészek vállalják el. A templom mérete megkövetelte, hogy az imaház egy része lebontásra kerüljön, illetve megvásárolták még az imaház mögötti házat, ahol egy konyhát és egy szobát alakítottak ki. Rengeteg téglát használtak fel, mert az előírt mélységben nem találtak szilárd talajt. 1903. június 1. du. 2 órakor volt a templom alapkövének az ünnepélyes letétele, ami mellé elhelyeztek még egy kovácsolt kis dobozt, mely azt a dokumentumot tartalmazta, amit Ferdinand Hamel vetett papírra az addigi gyülekezet történetéről. Akkor 1826 tagja volt az evangélikus gyülekezetnek. 1904 októberére elkészül a templom, de a karzatot még meg kell erősíteni. 1905. január 15-én szentelik fel a templomot és tartják meg az első istentiszteletüket.

A templomépítés idején Ödenburgból új harangot rendeltek. Ez a harang gyönyörű megmunkálású volt, rajta Luther Márton képe, ahogy a kezében tartja a Bibliát. A kép alatt pedig ez a felirat: „MERT NEM SZÉGYENLEM AZ EVANGÉLIUMOT, HISZEN ISTEN EREJE AZ, MINDEN HIVŐNEK ÜDVÖSSÉGÉRE, ELSŐKÉNT ZSIDÓNAK, DE GÖRÖGNEK IS, MERT ISTEN A MAGA IGAZSÁGÁT NYILATKOZTATJA KI BENNE HITBŐL HITBE, AHOGYAN MEG VAN ÍRVA: AZ IGAZ EMBER PEDIG HITBŐL ÉL.” Róma 1,16-17. Dr Luther Márton aláírása, a gyülekezet neve és a dátum 1904. Így az új haranggal együtt a templom tornyába immár három harang került. 1904. augusztus 14-én volt a harangszentelés napja, amit F. Hamel lelkész végzett.

A nagy és a kisharang az I. világháború áldozatául esett. 1916. augusztus 28-án szólaltak meg együtt utoljára a harangok. A megmaradt kisharang 1916. augusztus 31-én hangjával kísérte el társait a vonathoz. 1924-ben Berndorfból a Kruppsschen harangöntödéből két új harangot rendeltek, melyek június 21-én meg is érkeztek. A nagyharangon egy Luther kép volt és a felirat: „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” , a kicsin pedig: „VIGYÁZZATOK ÉS IMÁDKOZZATOK!”.

A templompadokat Johann Hamm verbászi szekrénykészítő kivitelezte.

Az orgona 1904 nyarán a budapesti Rieger testvérektől lett megrendelve.

Az oltárkép Georg Bittlingmayer és felesége Katharina nagylelkű adománya, amit lányuk, Katharina emlékére adományoztak. A képet (Jézus a Gecsemáné kertben) dr. Böszörményi Géza, a Grosswardein ügyvédje festette.

A szószéket és a papi padot A. Konz készítette el. A szószék díszítésének kivitelezését a Johann Dietrich család adományozta.

A II. világháborút követően az egyházközség teljes vagyonát államosították, a templom épületét kiürítették, majd a helyi termelőszövetkezet magtárává alakították át. A teljes berendezést a harangokkal együtt felszámolták.

2008 - 2011 a Tartományi Nagyberuházási Alap segítségével az Egyháznak sikerült teljes egészében felújítania a templomot. A padokat és az orgonát a németországi Reutlingen adományozta.

2008. június 23-án déli 12 órakor, 60 évnyi némaság után Dolinszky Árpád evangélikus püspök felszenteli és megszólaltatja azt a harangot, amit az Egyházunk bocsátott az egyházközség rendelkezésére. 2011. június 19-én, Szentháromság vasárnapján, a templom ünnepi istentisztelet keretében fel lett szentelve.

A felújítás alatt előkerült egy sérült állapotban lévő keresztelőkút, melynek felirata: „DR. SCHERER J. EGYHÁZI FELÜGYELŐ ÉS NEJE VETTER KRISZTINA LEÁNYUK MELINDA SZÜLETÉSE EMLÉKÉRE 1908”, és egy nagy hétágú gyertyatartó, amik ki vannak állítva a templomban.

Mengyán Szofia

Forrásművek:

Ágoston Sándor: Feketics története a településtől a napjainkig, 1950

Dr. Viktor Pratscher: The Germans of the Community of Feketic / Feketisch, Novi Vrbas, 1936     (http://www.dvhh.org/feketitsch/book/index.htm)