Káty

A kátyi gyülekezet története:

Kátyra 1826. évben kezdtek Ágostai hitvallású evangélikus hívek költözködni. Káty akkor tiszta szerb község volt. Az első evangélikusok a szomszéd Járekről jöttek ide, s az ottani lelkész által gondozva is lettek. Nagyon lassan szaporodtak eleinte. 1839-ben még csak 15 család volt, de már ezek is fáradoztak vallási életük rendezésén s választottak maguknak tanítót bizonyos Ruinpf Lajos személyében, ki egészen 1849-ig mint tanító hivatalban volt, midőn cholerában meghalt. Scharr Fülöp adott lakást a tanítónak és Arrasz Ferencz egy szobát az iskolának ingyen. 1840-ben a politikai községtől ingyen kaptak egy házat az ev. hívek iskolának, de mert ez a falu végén állott, elcserélték azt 250 váltó frt ráfizetés mellett egy a falu közepén levő házért; későbben ezt is elcserélték 50 frt ráfizetéssel azon helyért, melyen jelenleg az iskola áll. Az 1849. évben az egész faluval az ev. iskola is elpusztult és 1851-ig a hívek minden lelki gondozás nélkül maradtak. Féléven keresztül Grindl József volt a tanító. 1852-ben már 36 család volt. Tanító lett Heincz Lajos, aki 22 évig dolgozott, lakott Kátyon, hol az egyik, hol a másik egyháznál; oktatást is hol privát házakban, hol a szerb iskolában tartott.

1861-ben felszaporodtak az ev. hívek 72 családra, mivel a környékbeli községekben szintén laktak evangélikusok, ez évben anyaegyházzá alakult és 1862-ben rendes lelkészt nyert Unger Vilmos György személyében, ki azon évi május 2 án Becker Jakab főesperes által, Petrovits Milos, főhadnagy jelenlétében hivatalába beiktattatott. A lelkész egy évig bérházban lakott; csak 1863-ban május 5-én költözhetett be abba a házba, melyet az egyház paplaknak megvett. A paplaképület megvételére szükséges pénzt részint a hívek hozzájárulásából, részint a politikai községtől és részint a G. A. Egylettől nyerte.

Első lelkésze, Unger Vilmos György Kaboldban, Sopronmegyében született 1831-ben december 12-én; atyja ott lelkész volt. Az elemieket otthon tanulta; aztán 1843-tól 1851-ig Sopronban végezte el a gimnáziumot és tette le az érettségit. Teológiát egy évig Sopronban, másfélévig Halléban és szintúgy másfélévig Jénában hallgatta. Onnan 1855-ben hazatérve, 14 hónapig atyjánál tartózkodott; 1856-ban letette a teológiai vizsgát és 1857. január 15-én felszenteltetett. Ugyan ebben az évben február 1-én mezőberényi káplán lett Petz Gyula oldalán. Innen Cservenkára jött káplánnak Qurisfeld Nándor mellé. Innen Kátyra választották meg mint a titeli, határőrvidéki zászlóalj területének papja az ev. ref és ág. hitv. ev. hívek számára.

Midőn 1874. szeptember 29-30-án Dr. Szeberényi Gusztáv püspök az egyházat meglátogatta, az imaház egyszerű épület volt, 6 öl hosszú, 4 öl széles teremből állott, előtte állott a harangláb két haranggal. A nagyobb harang 402 fontos ezen felirattal: „Die Guten wecke; die Bösen schrecke. Erbau' und eine, des Herrn Gemeine"; a kisebb 214 fontos; felirata: „Die Lebenden rufe ich, die Todten beweine ich. Mindkettőn pedig: „Deutsch ev. Kirchengemeinde zu Káty im Titler Battailon. Gegossen durch Friedrich Seltenhofer zu Oedenburg 1869."

Az egyház iskolai célokra kapott a községtől 35 hold földet Ezen időben Kátyhoz tartozott három nagyobb leányegyház, úgymint: Kovil-Szent-lván, Zsablya és Goszpodincze és ezeken kivül a titeli zászlóalj területén levő összes falvak, melyekben evangélikusok voltak.

Az 1874. évi püspöki látogatás óta a kátyi egyházban a következő változások történtek:
Unger Vilmos György lelkész 15 évi áldásos működése után 1877.  május 12-én meghalt és utóda lett Petri Károly, aki 1878. márciusban Új-Soóvéra ment. Ennek következtében 1878. április 7-én Polereczky Pál, addigi beskai lelkész lett megválasztva Kátyra lelkésznek.

Polereczky született 1843. január 28-án Mosóczon, Turócz megyében, hol atyja Polereczky János sörfőző volt, anyja született Kutnyi Zsuzsanna. Népiskolába járt szülőhelyén, valamint az 1. és 2. gimnáziumi osztályt is elvégezte magán tanulás által. Azután 6 évig a késmárki líceumban tanult, ahol 1864-ben letette az érettségi vizsgát 1864/5-ben az akkor létezett pesti egyesült teológiai intézet növendéke volt; 1865/6. és 1866/7-ben pedig Pozsonyban folytatta teológiai tanulmányát, hol a második év végén letette a hittanjelölti vizsgát. 1867/8-ban nevelő volt Bálintfalván, Turócz-megyében Nemes Simon, nyugdíjazott alispán fia mellett. 1868/9-ben Bécsben folytatta teológiai tanulmányát az ottani teológia egyetemen. 1869. szeptemberében segédlelkész lett néhai Weber András, új-pázuai lelkész mellett, miután ugyan ebben az évben augusztus 17-én Dr. Székács József püspök által felszenteltetett 1871. októberben lelkésztanítónak választatott meg Beškára és 1873-ban április 6-án ugyanitt rendes lelkésznek. Ezen év június 2-án házasságra lépett Weber Emmával, Weber András lelkész leányával. 1878. április 26-án elfoglalta a kátyi lelkészi állást.