Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában – Vajdaságban (a továbbiakban ÁHEKESZ-V) történelmét a maga teljességében eddig még senki sem írta meg. Maga a téma annyira összetett, hogy úgymond „végérvényesen”, azaz teljes egészében szinte lehetetlen lezárni. Munkám a már meglevő, de itt-ott hiányos történelmi dokumentumok, egyházi levelezések összegzéséből kívánja egy szolgáló Evangélikus Keresztyén Egyház történelmét összevarrogatni és egyben egy új szemléletet adni. Az ÁHEKESZ-V történelme eddig bizony eléggé hiányosan volt ismeretes a határon túli evangélikusság köreiben, ahol ez által - ha elvétve is - le nem ellenőrzött adatok, véleményezések kerültek forgalomba. Lehet, hogy éppen ezért az ÁHEKESZ-V történelméről diplomamunkát írni talán „kényes” és bátor vállalkozás, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy a történelmet tényszerűen és igazságosan kell megírni. Ez a feladat ellenben nem könnyű, hiszen munkám több mint nyolcvan esztendőt ölel fel, amely egyházilag és politikailag egyaránt összetett, sőt gyakorta szinte áttekinthetetlen; ezen túl, ahogyan már célzást is tettem rá, az igazságra való törekvés tekintetében igencsak „kényes”. De úgy gondolom, tartanom kell magam a 37. Zsoltár 28-ik verséhez: „mert az Úr szereti az igazságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor…” És előre kell bocsátanom, hogy az ÁHEKESZ-V történelmében ez az igei üzenet, mely egyben bizonyságtétel is, valósággá lett!
Miért is vállalkoztam e kényes, de egyben igen komoly témával való foglalkozásra? Elsősorban azért, hogy napvilágra hozzam a múltat, annak küzdelmeit, és feltérképezzem a délvidéki nem szláv evangélikusság (magyar és német) hitbeli harcait közös egyházunknak megmaradásáért négy történelmi részre osztva:
- 1918 – 1941
- 1941 – 1945
- 1945 – 1958
- 1958 – napjainkig
Másodsorban, hogy az Európai Evangélikusság térképén az ÁHEKESZ-V üres, fehér foltját beszínezzem, és ez által hős eleim félbeszakított akaratát valóra váltsam. Hogy miért? Mert az ÁHEKESZ-V történelmi múltjának letisztázása nélkül nem lehet beszélni annak jelenéről, de jövőjéről sem. Pedig van múltja, van jelene és az Úr nagy kegyelméből jövője is lesz. Még akkor is, ha ez a tény a külhon felé úgymond nem kívánatos!
Munkám megírásával valójában nem én, hanem maga az Egyház tesz bizonyságot magáról a világ előtt belföldön és külföldön egyaránt. Bizonyságot tesz arról is, hogy élni és szolgálni akarását, vagyis puszta létét mennyire befolyásolták nem is annyira az ateista erők, hanem az itt szolgáló „testvéregyház” a Szlovák Evangélikus Egyház és későbbiekben maga a Lutheránus Világszövetség nem biztos, hogy minden esetben helyes egyházpolitikájával. Pontosítva, legérezhetőbben 1998-tól, amikor nyilvánosságra került az ÁHEKESZ-V egyházpolitikai elsikkasztása, amely 1967-ben következett be, „jogtalanul”.
Azonban az ÁHEKESZ-V történelmének feldolgozásánál láttam meg, hogy csak a történelmi valóságból kiindulva lehet az Egyház múltját kutatni. Ehhez a körülményhez szövődik, illetve szövődhet hozzá a jelen és a jövő. Természetesen ebből kifolyólag kérdések is felmerültek, amelyekre meg kellett találnom a valódi feleletet, amelyek ezután meghatározták munkámat. Túl tehát az Egyház létrejöttének, szolgálatának, belső felépítésének körülményein, az alapítás éve, az alapító személyek mellett meg kellett találnom és értenem, hogy milyen indítékok hozzák létre az önálló egyházat? Vagy, hogy szélesebbre is kitárjam az ajtót és ebben az értelemben is feltegyem a kérdést: mi okozta azt, hogy Jugoszlávia területén 1918-tól 1945-ig két egymástól független evangélikus egyház szolgált szláv és nem szláv(kifejteni résletesen) megkülönböztetéssel, ellenben 1945 után már négy egymástól független evangélikus egyház a Jugoszlávián belüli tagköztársaságok területi felosztása értelmében.
Historia est magistra vitae! - E Cicerói gondolat értelmében, visszatérve egyik megfogalmazásomhoz, annyira értékes a múlt történelmi felkutatása és közzététele, amennyire segít a jelenben igazságban tájékozódni és a jövőt építeni.
Egy kívánsággal zárom soraimat: Kérem az egyház Urát, hogy az ÁHEKESZ-V összeállított történelme tanítsa délvidéki magyar evangélikus népünket őseink hithűségére, egyházszeretetére, a szolgálatban való hűséges, mindvégig kitartó helytállásra, és az Evangélikus Egyházunk ügyének mindenkori szolgálatára.
Munkám megírása során helyenként többet foglalkozom az Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyház történelmével, mely nem a témám. Mivel azonban ez az egyház egy közös evangélikus egyháztestből szakadt ki, foglalkoznom kell történelmével a kiválás okainak, körülményeinek megértése miatt, továbbá a történelem során fokozatosan kibontakozó újabbnál újabb helyzetek, félreértések letisztázása miatt is.
Munkámban több helyen a Jegyzőkönyvekből vagy más irodalomból vett hosszas idézetek találhatók, melyekben az írók a kor szellemét, aktualitását maguk érezték át és méltattak, így legkifejezőbben ők tudták megfogalmazni. Helyesnek tartottam ezt a maga nagyszerűségében egyenesen továbbadni, hiszen hiteles is.
A szerb-horvát, szlovák, német és angol irodalomból vett idézeteket saját fordításban adom közre.
Dolgozatomhoz Melléklet is tartozik, mely térképeket, levelezéseket, újságcikkeket, egyes dokumentumok hitelesített fénymásolatait tartalmazza, a jobb megértés és a hiteles dokumentálás érdekében. Ezeknek az idegen nyelvű szövegét is saját fordításban közlöm.
