Ugrás a tartalomra

ZÁRSZÓ

Munkám első részében az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában – Vajdaságban történelmi múltjának azon részével foglalkoztam, mely 1918 után történt, hiszen előtte az akkori Magyarországi Evangélikus Egyház része volt.

1920. június 4-én Trianonban elhangzott a döntés. Ezt követően az elszakított Délvidéken, amint azt láthattuk, a gyülekezetek szerveződni kezdtek, külön – külön: a németek – magyarok és a szlovákok, bár voltak a közös szervezésre való „partneri” törekvések is.

Mire a Második Világháború évei elérkeznek, világosan megmutatkozik az „Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában – Vajdaságban” valódi történelmi múltja, gyülekezeteinek aktív jelenléte, lelki fejlődése és az a kitartó, hithű munkássága, amely a történelem viharos éveinek ebben a szakaszában sikeresen segítette az elszakított délvidéki magyar és német evangélikusok megmaradását.

A háború éveiben egyházközségeinknek meg kellett őrizniük hitüket, szeretetszolgálatukat az átszerveződés, visszaszerveződés ideje alatt. Az 1944-45-ben bekövetkező üldöztetések, megtorlások idején a külső, mostoha körülmények nyomására sok hívő elveszett. Sokat megöltek, sokakat kiutasítottak, máshol kerestek új hazát és boldogulást. Viszont sok megmaradt szülőhelyén, tűrve a zaklatásokat, nyomort: megmaradt egyházközségeiben - lehet, hogy egyelőre templom és minden életlehetőség, vagy a hitélet gyakorlásához szükséges feltételek nélkül - de magába hordozva az egy igaz Istenbe vetett bizodalmat.

Ez a bizodalom tudta felépíteni újra az evangélikus családot, ez képes arra, hogy egyházközségbe tereljen, és az egyetemes egyház csak erősíteni tudja a meglevőt - az együvétartozást a magyar-német evangélikusság számára itt a déli végeken.

A második világháború befejezése után a Jugoszláv Föderatív Népköztársaságban négy evangélikus egyház alakult, ezekből kettő a Szerb Népköztársaság területén. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban vegyes ajkú egyházközségeinek kivételével, német nemzetiségű hívei, azok lelkészi kara és templomai nélkül maradt. A magyar hadsereg távozásával szép számú magyar hívő és a háborús évek ideje alatt itt szolgáló magyarországi lelkészek is távoztak.

Az egyházvagyont államosították, beleértve az árvaházakat, parókiákat és a diakonissza otthont is.

A II. Világháború utáni újraszerveződésben a Szlovák Evangélikus Egyház előnyösebb helyzetben volt, egyházközségeik egyszerűen „csak visszaszerveződtek” a korábbi egyházkerületbe. Az államhatalmat kiszolgáló egyházpolitikájuk pedig számos előnyhöz juttatta őket, mint szlávokat.

Az LVSZ indítványára, 1952-ben megalakult a Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetsége, amelynek feladata lett volna, alapítói elvárása szerint a Jugoszláviában élő evangélikusok egy, erős lutheránus egyházba való tömörítése. Tekintettel arra, hogy az itt uralkodó viszonyokat a „nyugatiak” nem érthetik, úgy történt, hogy ez lényegében egy „kikényszerített” szervezetté lett, ezért nem is tudta betölteni feladatát.

A megpróbáltatások hosszan tartó évtizedeiben, egyházunk talán el is veszett volna, ha lelki és világi vezetői egyaránt nem hordozták volna szívükben az Úr szűntelen éberségre intő szavait: „Vigyázzatok és imádkozzatok,...” – Mt. 26, 41.

A lelki vezetők halála után pedig egyházunk világi vezetői lettek azok, akik tovább vitték az Úr éberségre intő szavainak üzenetét.

Ezeket a Krisztusi szavakat idézem én is munkám utószavában, a még mindíg tartó keserű megpróbáltatások közepette, amelyek az 1958-as esztendő történéseivel kezdődtek, amelyeknek szinte végtelen hosszú sora „szerencsétlen” helyzetben levő Evangélikus Keresztyén Egyházunkat Szerbiában – Vajdaságban még a jelenben is követik, sőt megpróbálják élve eltemetni.

A valós helyzet az, hogy az LVSZ egyházpolitikájában nem annyira az igazság a fontos, hanem az egység megteremtése ott is, ahol tekintettel kellene lenni a helyi történelmi múltra, és hogy a multietnikus és multikonfesszionális környezetben élő egyházak anyanyelvüknek és hagyományaiknak is őrei.

Egyházunk szuperintendense Dolinszky Árpád tette fel az LVSZ képviselőivel folytatott többfordulós tárgyalások alkalmával a következő kérdést: „lehet-e egy egyháznak jelene és jövője múltja nélkül?” A válasz így hangzott: „nekünk előre kell néznünk, nem pedig hátrafelé. Nekünk az egységre kell nézni, nem a széttagolódásra.” - De felmerült bennem egy gondolat, jól ismerve az országot, melyben élek, Szerbia-Montenegrót, beleértve a Vajdaságot is, hogy nem biztos az, hogy az LVSZ egyházpolitikája itt is megvalósítható. Főként a Vajdaságban, ahol nagyobb és kisebb nemzeti közösségek saját nemzeti fennmaradásukért szállnak síkra politikailag és egyházilag. Lehetetlen egy kompakt, 300.000 tagot számláló magyar közösségből, amelyben ökumenikus szinten, saját anyanyelvükön együttműködnek római katolikusok, reformátusok és evangélikusok, kiemelni egy kb. 10.500 taglétszámú magyarul beszélő Evangélikus Egyházat és „betagolni” a Szlovák Evangélikus Nemzeti Egyházba. A Vajdaságban mindkét etnikum nemzeti kisebbség, amelyek egymás nyelvét nem beszélik, az államnyelv pedig egy harmadik, ti. a szerb.

A vajdasági magyar közösség fő mottója ez: „anyanyalvében és hitében él a nemzet!” Meggyőződésem, hogy ugyanezt vallja a vajdasági szlovák közösség is: „A vallás és a nemzet testvérek.”

Ez esetben úgy véljük, hogy az ilyen módon történő egyesítés erőltetése asszimilációhoz vezetne.

A Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetsége Szabályrendeletének 3. §-ban ez olvasható: Az LVSZ mindent megtesz azért, hogy a jugoszláviai 4 tagegyházának önállóságát megőrizze és védelmezze!

Vajon ezt tette-e 1967-ben is? És ezt teszi-e ma is, amikor a történelmi tények és igazságok ismeretének birtokában van. Egyházunk felé „diplomatikus” a hozzáállása, ugyanis „nem zár ki, de nem is fogad be”, nagyon is hasonlít munkám címéhez: „élve meghalni hagyni”.

Itt Jugoszláviában, a múltban és a jelenben is beigazolódott Sostarec szuperintendens mondása: „Isten godviselése tartja fenn az egyházat, de nekünk is gondoskodnunk kell róla. Vigyázóivá, őrtállóivá tett bennünket”.

A munkámban lejegyzettek után teszem fel a kérdést: hogyan védheték meg az őrtállók egyházunkat, ha szlovákul nem tudva, nem értesülhettek a Szlovák Evangélikus Egyház Zsinatain történtekről. Viszont a zsinati jegyzőkönyveik lefordítása után akkora ellentmondásokról értesülhettünk, amelyekkel kapcsolatban csak egy kifejezést használhatok: elképesztő. Hiszen ők azt írtak, amit akartak, mert tudták, a magyar evangélikusok és mások sem olvassák el. Saját berkeiken belül létrehoztak egy sem de iure, sem de facto nem létező ún. „Magyar Esperességet” és félrevezetve az LVSZ európa-titkárát és az egész világ evangélikusságát, egyeduralmi helyzetben levő evangélikus egyházzá kiáltották ki Szlovák Evangélikus Egyházukat Jugoszláviában.

Az is tény, hogy kezdettől fogva erre az egyeduralomra törekedtek, igyekezve háttérbe szorítani minden más jugoszláviai evangélikus egyházat. De igazából ez csak akkor sikerült, amikor 1967-ben Egyházunk szuperintendensét a szlovák püspök követte a Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetségének elnöki posztján.

De hadd lépjek előre egyházunk történelmében, amellyel 1967 után, pontosabban 1968-tól senki sem törődött. Ezt támasztja alá az a tény, hogy még az „Anyaország”, a Magyarországi Evangélikus Egyház sem érdeklődött léte felől, egészen 1998-ig, amikor is egyházunk elnöksége értesítette D.Dr. Harmati Béla püspök-elnököt a megtalált Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában –Vajdaságban jogos létezéséről, utalva a fellelt történelmi dokumentumokra.

Azóta is folyamatosan kiállunk egyházunk jogfolytonossága ügyében, mely kezdettől fogva meg is volt.

Dum spiro certo! Az Egyházunk, amíg lélegzik harcol tovább, tovább...és tovább...

Gyülekezetek
Bácsfeketehegy (Feketics)
/sites/default/files/2020-03/feketic.jpg
/bacsfeketehegy-feketics
Belgrád
/sites/default/files/2020-03/beograd_0.jpg
/belgrad
Káty
/katy
Kiskér
/kisker
Kucura
/kucura
Kúla - Cservenka
/sites/default/files/2020-03/cservenka_0.png
/kula-cservenka
Nádalja - Turja
/nadalja-turja
Nagybecskerek
/nagybecskerek
Nagykikinda
/sites/default/files/2020-03/kikinda_0.jpg
/nagykikinda
Óbecse
/sites/default/files/2020-03/1_0.jpg
/obecse
Óverbász
/overbasz
Pancsova
/sites/default/files/2020-03/pancsova_0.jpg
/pancsova
Sóvé
/sites/default/files/2020-03/sove_ravno_selo_village_street_and_protestant_churches_in_1925_0.jpg
/sove
Szabadka
/sites/default/files/2020-03/szabadka_0_0.jpg
/szabadka
Tiszaistvánfalva
/tiszaistvanfalva
Törökbecse
/sites/default/files/2020-03/ujbecse_0.jpg
/torokbecse
Torzsa
/torzsa
Újpázova
/ujpazova
Újvidék
/sites/default/files/2020-03/ujvidek_0.jpg
/ujvidek
Verbász
/sites/default/files/2020-03/3.png
/verbasz
Versec - Fehértemplom
/versec-fehertemplom
Zimony
/zimony
Zombor
/sites/default/files/2020-03/img_6034.jpg
/zombor
Kövess minket
 

További Facebook oldalaink:

Bajsa Verbász Kúla

Lelki táplálkozás

"A mi kincsünk akkora,
hogy ésszel fel sem érhetjük."

Luther Márton

Magyar Kormany