1918-ban, az első világháború befejeztével az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után, a területen új államok keletkeztek. Az elszakított Délvidék: a Szerbek-Horvátok-Szlovének királyságához (S.H.S.) lett csatolva. Az ún. Vidovdáni Alkotmány (1921. június 29.) I.c.I.§ értelmében, ez lett az ország hivatalos elnevezése: a Szerbek-Horvátok-Szlovének királysága. A királyság alkotmányos és parlamentáris monarchia. Az új délszláv állam két részre osztható: balkáni és Közép Európai részre.
A balkáni Jugoszlávia történelmi tartományokból tevődik össze. Ezek: Szerbia, Dél-Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Dalmácia. Lakosságának túlnyomó többsége szláv. A régió kultúrája, gondolkodásmódja, szokásai tipikusan balkániak, melyeket nagyban befolyásolt a több száz éves török hódoltság. Így erősen érezhető az orientális jelleg is. Vallása a pravoszláv - orthodox, muzulmán, kisebb részben, elsősorban Dalmáciában és Boszniában katolikus.
„A Közép-Európai Jugoszlávia a Száván és a Dunán innen terül el[1]. Áll: a tőlünk elszakított Dél-Krassó, Dél-Temes, Torontál (Bánság), Bács-Bodrog és Dél-Baranya vármegyéinkből, Horvát Szlavónországból és az Ausztriától elcsatolt Szlovéniából, s végül a Szlovénia alá került és a tőlünk elvett Muraközből és a Murán inneni részből.”[2]
„Etnográfiailag az S.H.S. állam határa a legszerencsétlenebb, mert minden szakaszán belevág hol a bolgár, hol a görög, hol az albán, hol az osztrák-német, hol az olasz, hol az oláh, hol a magyar kompakt nemzeti egységekbe.”[3]
„Jugoszláviát ma éppannyi nemzetiség alkotja, mint annak idején az Osztrák-Magyar Monarchiát.”[4]
A nemzetiségi statisztika szerint az S.H.S. államban körülbelül 8 millió szerb-horvát, 1 millió szlovén, 200.000 egyéb szláv, 183.000 oláh, 9.000 olasz, 469.386 magyar és 500.000 német él. A határmódosítással tehát olyan, immár nemzeti kisebbségek kerültek a délszláv királyságba, melyeknek a területen több mint ezer éves múltjuk van, ugyanakkor a Közép-Európai szellemiséghez, kultúrához, vallásokhoz tartoznak.
„A Vidovdáni alkotmány semmiféle nemzeti kisebbséget nem ismer, csak jugoszláv állampolgárokat. A délszláv ország most egy kísérletet tett arra, hogy – az iskolapolitika által, kényszert és csalogatást ötvözve elérje azt, hogy a nemzeti kisebbségek egy állami gondolkodásmódot alakítsanak ki, és egy közös államnyelvet használjanak. A kisebbségek egyes iskoláit államosították.”[5]
[1] Lásd a Mellékletben az 1. és a 2. számú ábrát!
[2] In: A Magyarság Évkönyve, 72. old, 3. bekezdés
[3] In: A Magyarság Évkönyve, 69. old.
[4] In: A Magyarság Évkönyve, 75. old, 2. bekezdés
[5] „Der Südslawenstaat macht nun den Versuch – der uns ja auch von anderwärts bekannt ist -, die Gewinnung seiner Minderheiten für die Staatsgesinnung und für die Staatssprache in einer Mischung von Zwang und Lockung durch seine Schulpolitik zu erzielen. Das gesamte Schulwesen der Minderheiten wurde verstaatlicht.“ In: Die evangelische Diaspora insbesondere des Auslandsdeutschtums (D.Geißler) Die evangelischen Kirchen im Königreich der Serben, Kroaten und Slowenen, 235.old. 2.bekezdés
