A Szlovák Evangélikus Egyház ezekben az években elért eredményeiről Dr.Andrej Beredi püspök 1996. június 27-én Stara Pazován elmondott ünnepi referátumából olvashatunk, melyet a Szlovák Evangélikus Egyház önállósulásának 75.évfordulója alkalmából mondott el: „Mára majdnem minden gyülekezetünkben új egyházi épületeink vannak: Kysáčon, felépítve 1972-ben, Jánošíkon 1978, Kulpín 1983, Pivnica 1984, Selenča 1985, Padina 1985, Hajdušica 1986 (parókia és imaház is), Silbaš 1987, Boljevci 1989, Bajša 1989, Savino Selo 1989, Lúg 1990, Erdevík 1995. A Bački Petrovac-i gyülekezet monumentális egyházi épülete befejezés előtt áll. Ezen kívül a Vojlovica-i, Stara Pazovai és Bačka Palanka-i gyülekezetek is jelentős segélyeket kaptak új egyházi épületek megépítésére. Az 1986. évben felépült két imaház is, Solanyban és Asanján, és fel lettek szentelve. Ezen kívül több templomunk generális felújítása megtörtént és több harang villamosítva lett.”[1]
A magyar egyházközségekben sehol sem épült egyetlen parókia, egy sem lett megjavítva, templomaink, melyeket nagy harcok árán kaptunk vissza az államosítás után, romos állapotban vannak.
Dolinszky Árpád, aki 1978-ban Jugoszláviába letelepedve, mint kúlai és kikindai lelkész szolgált, 1980-ban felvette a jugoszláv állampolgárságot. Egyházunk világi elnöksége esperessé választotta meg, mely funkció egyelőre egyházunk életének megszervezését jelentette a két egyházmegyében.
A választásról Struharik püspököt, mint a Szövetség elnökét értesítették, de az esperesi tisztségébe történő beiktatása nem történt meg. A megválasztott esperes tehát az egyházi élet újraszervezésének vezetője volt, anyagi támogatás teljes hiányában. Az esperes a gyülekezeti levéltárakban végzett kutató munka eredményeként, több olyan dokumentumot talált (levelezéseket), amelyek által előkerültek egy Szerbia-Vajdaságban működő Evangélikus Keresztyén Egyházra utaló bizonyítékok, melynek egyházkerületi székhelye Szabadkán volt. Ezek után a kutató munka még intenzívebben folyt.
Struharik püspök halála után (1993. július 9.) a hívek beszélni kezdtek arról, hogy a mi egyházunk nem esperesség, hiszen sohasem volt az. A tények feltárása azonban korátsem volt egyszerű feladat. Csak lassan, mozaikszerűen kezdtek egymáshoz illeszkedni a múlt történései, hiányos dokumentumok alapján. Felmerült a kérdés, hová lettek a hiányzó dokumentumok?
A hívek tudósítása szerint a szabadkai szuperintendensi és a kikindai esperesi hivatal csaknem teljes archívumát Struharik püspök még Sostarec szuperintendens és Konecsny esperes halála után elvitte, azzal a magyarázattal, hogy azok birtokában tovább vezesse az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházat Szerbiában - Vajdaságban, mint a Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetségének soros elnöke. Azonban a dokumentumok soha többet nem is kerültek elő. A kutató munka végül is 1997 végére fejeződött be, ha nem is végérvényesen.
Időközben a kilenvenes évek elején Újvidéken magalakult az Ökumenikus Szeretetszolgálat, mely elsődleges feladatának tekintette a súlyos gazdasági helyzetben élők megsegítését. A nyomorúságos időket az a tény is bemutatja, hogy egy kenyér ára ekkor kettő milliárd dinár volt, ami egy havi átlagnyugdíjnak felelt meg. A Szeretetszolgálatot a Szlovák Evangélikus Egyház, a Református Keresztyén Egyház, az Evangélikus Methodista Egyház alapították meg. Ezekben az években hatalmas mennyiségű élelmiszer és gyógyszer szállítmány érkezett folyamatosan, amit a tagegyházak egymás között elosztottak, beleszámítva a szükséget szenvedőket, a Vajdaságban élő többi nemzetiségből is, és a balkáni háború menekültjeit. Csak a vajdasági magyar és német evangélikus gyülekezeteket hagyták ki, mert azok a szlovák püspök szerint, mint egy ún. Magyar Esperesség gyülekezetei a Szlovák Evangélikus Egyházhoz tartoznak.
Az Újvidéki Ökumenikus Szeretetszolgálat megalakulása óta 10 éven keresztül tartották egyházunkat a szlovák egyház püspökei ebben az ún. „üres járatban”, az anyagi támogatásokat illetően.
Lényegében részünkről ekkor indult meg a kutatás erőteljesebben, ti. – hogy mikor is alakult meg a szlovák püspökök által bejelentett ún. „Magyar esperesség”, és milyen jogokkal? Ezek után derült fény arra, hogy ez az esperesség sohasem alakult meg, az egyesülés sem történhetett meg, mert a mellett, hogy nincs róla írásos dokumentum, az egyesülés kidolgozott feltételei, de jogi alapjai sem léteznek. Tehát egyházunkat egyszerűen félretették, jogfosztottá tették, úgy a Szlovák Evangélikus Egyház, mint az LVSZ.
