3.1 A Szerb Köztársaságban

A feltárt tények, történelmi dokumentumok alapján megállapítást nyert, hogy egyházpolitikai malverzáció történt, ami után 1998. május 17-én Szabadkán egyházunk egyházmegújító zsinatot tartott az 1930-ban Újverbászon hozott, majd 1955-ben megújított Alkotmány értelmében. Ez egyben Alkotmányozó zsinat is volt, amely a politikai változások értelmében az Alkotmányt felújította és életbe léptette. A Zsinat megállapítja és kimondja az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház jogfolytonosságát Szerbiában-Vajdaságban[1]. Az Alkotmány értelmében a zsinat Dolinszky Árpád személyében megválasztotta szuperintendensét, zsinati világi elnökét és a Zsinati Tanácsot.  A szuperintendenset  november 7-én, Szabadkán ünnepi istentisztelet keretében iktatta hivatalába D.Dr.Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, azután, hogy személyesen is leelenőrizte a történelmi tények hitelességét az LVSZ-nél Genfben. Az ünnepi szertartáson részt vett Mózes Árpád, erdélyi, valamint Szalay Tamás magyarországi tábori püspök és számos külföldi, és belföldi vendég, továbbá a jugoszláviai történelmi egyházak püspökei.

Az egyházmegújítást az államhatalmi szervek is elismerték.

A Szerb Köztársaság Köztársasági Statisztikai Hivatala Beograd, 2001. április 25-i keltezéssel kimutatja, hogy az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban, két esperességében működik: az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Esperesség Bácskában és az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Esperesség Bánátban. Az egyház hivatalos törzsszáma is meg lett állapítva.

A Szerb Köztársaság Vallásügyi Minisztériuma Beograd, 2002. március 14-i keltezéssel, Prof.Dr.Vojislav Milovanović vallásügyi miniszter aláírásával ellátva bizonylatot ad ki: „Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyháznak jogi státusa van folytonossággal, mellyel bizonyos egyházak rendelkeztek a Jugoszláv Királyságban az „Evangélikus Keresztyén Egyházakról és a Református Keresztyén Egyházról szóló külön törvény alapján, a Jugoszláv Királyságban, 1930. április 16-tól.”[2]

2001.július 27.-én, Beogradban, a Szerb Köztársaság Törvényhozó Testületének kormányrendelete, mely a Hivatalos Lapban jelent meg, megállapítja, mely egyházak az államilag elismert vallási közösségek és melyek jogosultak a hitoktatásra: „Tradicionális egyházak és vallási közösségek: Szerb Pravoszláv Egyház, Iszlám Közösség, Katolikus Egyház, Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyház, Zsidó Közösség, Református Keresztyén Egyház és az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház.”[3]

A Szlovák Evangélikus Egyház az ún. Magyar esperességet 1997-ben, majd negyven év után említi meg újra, mégpedig a következő összefüggésben: „Ami a magyar esperességet illeti, még mindig nem nyilatkoztak, hogy csatlakoznak-e egyházunkhoz, úgy, mint egyik a mi esperességeink közül, vagy nem. Néhány alkalommal Dolinszky Árpád esperes fel lett szólítva, hogy tudassa álláspontjukat, de eddig nem kaptunk választ. Most egyházunk vezetősége meghívást kapott az LVSZ Európa titkárától, Dr.Görög Tibortól, egy budapesti találkozóra, ahol ebben az ügyben határozatot kell hozni. A zsinatig ezt meg kell oldani.”[4]

Dr.Görög Tibor hosszú évekig tevékenykedett az LVSZ-ben, mint annak Európa titkára, és hivatalánál fogva számos alkalommal kereste fel Novi Sad-on a Szlovák Evangélikus Egyházat, annak vezetőségét és egyházközségeit. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában - Vajdaságban viszont sajnálattal nyugtázta, hogy sem székhelyére, Szabadkára, sem más egyházközségébe nem látogatott el egyetlen egy alkalommal sem.

A Szlovák Evangélikus Egyház 1999. augusztus 26-án Novi Sadon zsinatot tartott. A zsinati jegyzőkönyvben, majd az 1999-es Évkönyvben a korábbi, (1997 fentebb közölt kijelentéssel) teljesen ellentétes megállapítás látott napvilágot: „...Dolinszky Árpád volt magyar esperes kilépett egyházunk szövetségéből, és új, önálló Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházat alapított Szerbiában. Nekünk többé semmi közünk hozzá...”[5]

2001.június 28-án, a Szlovák Evangélikus Egyház Novi Sadon megtartott zsinatán Ján Valent püspök a következőket nyilatkozta: „Nem jó, hogy a lutheránus egyház különválik. Emögött áll Európa, de mi is. Genfben tudni akarják a mi egyházunk hivatalos álláspontját, hogy egyek akarunk-e maradni, együtt a magyar esperességgel, ahogy korábban is volt? A zsinat ezzel egyezik!”.[6]