Az egyházmegújító Zsinat után az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában - Vajdaságban vezetősége, hivatalos levéllel, az egyháztörténelmi dokumentumok mellékelésével fordult az LVSZ-hez, melyben az egyház LVSZ tagságának megújítását és a jogfolytonosság megállapítását kérte.
Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban saját tagságát a Lutheránus Világszövetségben sohasem mondta fel. „Más” mondatta le az LVSZ-szel a tagságot. Mint már kiderült, egyházpolitikai malverzáció történt.
Dr.Olli-Pekka Lassila, az LVSZ Európa titkára 1998.március 30-án írt válaszlevelében ez áll: „Kedves Dolinszky testvérem, ahogy azt ön is tudja, és ahogy maga is bemutatta levelében, kérnünk kell az Urat, sok bátorító fejlődésért az európai egyházakban, különösképpen a volt kelet-európai egyházakban. Ugyanakkor, észrevettük, hogy új tagolódások vannak sok országban nemzeti-etnikai feszültséggel. Az LVSZ vezető alapelve és célja: a közösségek előrébbvitele és védelme, a communio a tagegyházak és egyházközségeik között, tekintettel az ökumenikus környezetben élő lutheránusokra. Ma az LVSZ-nek egy tagegyháza van Jugoszláviában, és ezen a tagegyházon keresztül szándékozzuk a Magyar Esperességet támogatni a Vajdaságban. Készek vagyunk párbeszédet folytatni Önnel és Valent püspökkel a Magyar Esperesség speciális igényeiről.”[1]
Természetesen az LVSZ egyetlen jugoszláviai – Szlovák Evangélikus - tagegyházán keresztül érkező támogatás sohasem érkezett meg Egyházunkhoz.
Ishmael Noko főtitkár 1999. december 14-én kelt levelében köszönetet mond az átfogó kutatásért, és megígéri, hogy áttanulmányozza azt. Később, 2000. június 29-én kelt levelében sajnálatát fejezi ki, hogy noha az LVSZ Végrehajtó Bizottsága Turku-ban összeült, sajnos ügyünknek, idő hiányában nem tudtak kellő figyelmet fordítani. Majd a következő alkalommal, a novemberi ülésen ezt megteszik.
Egyházunk zsinati tanácsa újabb Kérelemmel fordult az LVSZ-hez, Dr.Ishamael Noko főtitkárhoz: „Az Ágostai Hitvallású Evanglikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban Zsinati Tanácsa rendkívüli gyűlésének Kérelme:
Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában - Vajdaságban évtizedek óta magárahagyatottan, jogfosztottan él. Ügyének tisztázása érdekében a világ lutheranizmusának képviselőjéhez, az LVSZ-hez fordult bizalommal. Összes hiteles dokumentumait bemutatta, személyes meghallgatáson vett részt. Hosszú ideig várta a Végrehajtó Bizottság Turku-i ülését, bízva, hogy egyházunk visszanyeri ellopott jogosságát és méltóságát.
A világ evangélikus Missziója őserdőkbe, elhagyatott helyekre megy, az „egy” megkereséséért, üdvösségéért. Úgy gondoljuk, Európa szívében egy kis egyháznak joga van az élethez, mint volt 1967-ig.
Jelenlegi helyzetünkben a jogfosztottság lehetetlenné teszi minden külföldi segítség hozzánk való eljutását, a Vallásügyi Minisztériumban ügyeink intézését, mindennemű pénzügyek intézését az állami bankokban.
Kérjük, az LVSZ biztosítsa az Egyházunk élethez való jogát, állítsa vissza elrabolt jogfolytonosságát. Aláírók: a zsinati tanács tagjai.[2]
2000 áprilisában Budapesten újabb személyes megbeszélésre is sor került, az LVSZ képviselői, Dr.Olli-Pekka Lassila, Dr.Péri Rasolondraibe, a Szlovák Evangélikus Egyház Jugoszláviában, püspöke, Ján Valent és az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban szuperintendense, Dolinszky Árpád között, ahol a történelmi tényeket ugyan tudomásul vették az LVSZ képviselői, de közölték az LVSZ nézetét, mely szerint az LVSZ továbbra is kitart abban, hogy előre kell lépni, és ezt csak együttesen lehet.
2001.februárjában újabb megbeszélések következtek Szabadkán és Novi Sadon. A megbeszélések alkalmával Dr.Lassila kérte, hogy a Szlovák Evangélikus Egyház mutassa be az 1967-ben létrejött egyesülés dokumentumait. Valent püspök azt mondta, hogy nincs ilyen. Amennyiben azonban a magyarok ki szeretnének válni a Szlovák Evangélikus Egyházból, ő nem áll az útjukba.[3]
Dr.Ishmael Noko főtitkár 2001.július 2-án kelt levelében közli, hogy az LVSZ tanácsa, gyűlése az egyedüli testület, mely a kérdéses ügyben döntést hozhat. Ha a döntést nem tudja meghozni 2002.szeptemberében, az ügy 2003-ra az LVSZ nagygyűlésére tolódik.
Közben az új Európa-titkár, Andreas Wöhle is látogatást tett Szabadkán, ugyancsak az egyesülést erőltetve, de eredmény nélkül, mert Egyházunk Zsinati Tanácsa a következők mellett állt ki:
Az együttműködés a keresztyén egyházak között valóban dícséretes dolog, evangélikus egyházak között pedig Isten dicsőségére szolgál. Az együttműködés, vagy egyesítés azonban nem úgy történik, hogy az egyik felet megfosszuk jogi státusától, és a másiknak rendeljük alá.
[1] Lásd a Mellékletben: Levelezések, 1998.március 30
[2] Lásd a Mellékletben: Levelezések: A Zsinat levele az LVSZ-hez
[3] Lassila útleírása: During the discussions Bishop Valent, responding to our inquiry, indicated that no document about the merger of the ECCAC into the SECAC was found in the archives of the SECAC church.
- If the “Hungarians” wish to remove themselves from SECAC, however, the Bishop would not stand in their way.”
