Sostarec Ferenc szuperintendens közbenjárására, Vajdaság területén abbamaradt a templomok rombolása. A lelki élet újjászervezésére pedig jelentős hangsúlyt kellett fektetni. A megritkult lelkészi állomány mellett ez nem volt könnyű. Teológusok nem mehettek külföldre tanulni, így diakónusokat képeztek ki, akik a gyülekezetekben felolvasásos istentiszteleteket tartottak. Úgy a lelkészek, mint a diakónusok nagyon sokat utaztak, hogy el tudják látni a szolgálatot. Mindemellett állandóan ki voltak téve az állami szervek zaklatásainak. Az iskolai hitoktatás engedélyezve volt a II. Világháborút követő években. Az egy hétig tartó rendszeres tavaszi és őszi evangelizációkat minden gyülekezet nagyon kedvelte, ezen programokon tömegesen jelentek meg. Gondot okozott a Bibliák hiánya, amit egyre többen igényeltek, azonban az állam nem engedélyezte azok behozatalát. A meglévő Énekeskönyvek is nagyon elhasznált állapotban voltak, de ezen a téren sem volt utánpótlás.
Mint eddig is minden évben, nagy és áldásos munkát fejtettek ki a Nőegyletek tagjai. Azonban sajnos egyházi épületeink, templomaink közül egy sem lett megjavítva, kivéve a szabadkai templomot, melyet bombatalálat ért.