Adam Vereš, a horvát-szlavón esperesség vezetője 1920. szeptember 14-, és 15-én összehívta Novo Selo-ba, Vinkovci mellett, az ágostai hitvallású evangélikusok, a kálvinisták és a macedón evangélikusok (metodisták) vezetőinek konferenciáját. Néhány evangélikus lelkész jelent csak meg, hogy egy közigazgatási bizottságot válasszon a legfelsőbb egyházi fórum teendőinek az ellátására. Jelen volt a horvát kormány képviselője is, aki kormánya kívánságát tolmácsolta, mi szerint meg kellene alakítani minden evangélikus egységes legfelsőbb szervezetét. Ez azonban ezen a konferencián lehetetlennek bizonyult. Sem a kálvinisták sem a lutheránusok, különösen a szlovákok nem akartak egyesülni. Hiszen ők annyit harcoltak az unió ellen. A konferencián megválasztottak egy igazgatási bizottságot a szlovák és a német-magyar egyházközségek képviselői közül. A bizottság elnöke Adam Vereš lett. Az igazgatási bizottságnak vezetnie kellett volna az egyházat a zsinat összehívásáig. 1923-ban azonban megszűnt működni. Az újonnan alakult szlovák esperességek ezt az Igazgatási Bizottságot elismerték ugyan, de csak szükségből és csak az elnök személye miatt nem szakítottak meg minden kapcsolatot ezzel az intézménnyel. Ezek az esperességek eredetileg egy önálló szláv vagy szlovák evangélikus egyházkerület megalapítására gondoltak. Mint szlávok, az új délszláv államtól számos előnyre számítottak. A későbbiek során a szlávok családjába való tartozás a szlovákságnak valóban felbecsülhetetlen kedvezményeket és értékeket adott.
Ezt a Közigazgatási Bizottságot a nem szláv esperesek nem ismerték el, és 1921. december 7-én Beográdban előkészületet tettek egy alkotmányos úton megejtendő választásra.
Veres Ádám iloki lelkész mégis arról értesítette az egyházközségeket, hogy a vallásügyi miniszter a Novo Selo-i Közigazgatási Bizottságot ismerte el, s hogy az egész királyság evangélikusai e bizottság törvényes rendelkezéseit követni tartoznak.
Az egyházközségek tanácsai azonban figyelemmel vannak arra, hogy „Veres Ádám irata az esperesség megkerülésével, tehát nem hivatalos úton érkezett, s hogy az iratban hivatkozott kormányintézkedések valódiságát ellenőrizni módjában nincsen, miért is az iratot tárgyalás nélkül irattárba helyezi s az irattárba tételről az esperességet értesíteni javasolja.”[1]
