Kezdetben az új S.H.S. államban nem voltak vallásügyi törvények. A Szerb Királyságban a szerb-pravoszláv egyház volt a hatalmas többségű, uralkodó; ezért állami egyház és államvallás volt. Az új körülmények azonban óriási terhet róttak a vallásügyi minisztériumra, melynek feladata volt az új vallásügyi törvények megalkotása. További intézkedésekig csak az alkotmányban lefektetett alapelvek voltak érvényben.
“A Vidovdáni Alkotmány (1921. június 29.) 12.§-a, vagyis az ún. “kancel-paragráf” mondja ki a belgrádi alkotmány vallásügyi elveit. A szakasz első tekintetre igen liberálisan hangzik. Fontosságánál fogva a Délvidékünket illetően, szó szerint adom: A vallás- és lelkiismereti szabadság biztosíttatik. A bevett hitfelekezetek a törvény előtt egyenjogúak és hitüket nyilvánosan vallhatják. Bevettek mindazok a hitfelekezetek, amelyek a királyság bármely részében törvényesen el vannak ismerve. Más felekezeteket csak törvény ismerhet el. A bevett és elismert felekezetek belső felekezeti ügyeiket önállóan szabályozzák és a törvények korlátai között kezelik alapítványaikat és vagyonukat. “[1]
A vallások és az államhatalom közötti ügyek vezetésére Beográdban külön központi vallásügyi minisztérium van. A minisztériumnak négy osztálya:
A) Az elnöki osztály, amely a személyi ügyeket intézi és azoknak a felekezeteknek az ügyeit, amelyek nem katolikus, görögkeleti és muzulmán ügyek (zsidó, a két protestáns, ó-katolikus és nazarénus.)
B) A görög keleti osztály
C) A római katolikus osztály
D) a muzulmán egyház osztálya
Jugoszláviának sem az egyes felekezetekről külön, sem a felekezeti viszonyokat egymással szemben szabályozó, sem a felekezetek és az állam közötti viszonyt szabályozó törvényei hosszú éveken át nem voltak. Az első törvényjavaslatokat Dr.Vojislav Janić volt vallásügyi miniszter, szerb pap készítette királyi ukázra.
Az Alkotmányban biztosított egyenjogúság és a vallások szám szerinti megoszlása megtiltja az államegyházat. Más oldalról az állam és az egyház teljes különválása lehetetlen, az uralkodó tradíció és a fennálló jog után: sokkal bensőségesebb, szorosabb a szerbeknél a vallási és nemzeti öntudat. Az egyház és az állam egymással összeforrt. Viszont az is kizárt, hogy az egyház az állam legfelsőbb felügyeletét elhagyja, tekintettel a katolicizmus erős politikai hatalmára.
Más oldalról „az állam által elismert kilenc vallás, nem kevesebb, mint 12 nemzetiség között oszlik meg. Elképzelhetjük, milyen nehézségekkel találkozott a vallási törvény meghozása, mely mindenkinek a maga érdekeit kellett, hogy biztosítsa.”[2]
Ezért uralkodott káosz a vallásügyi törvények meghozása körül.
[1] In: A Magyarság Évkönyve, 80.old.
[2] „Erinnert man sich daran, daß sich die neun staatlich anerkannten Konfessionen auf nicht weniger als 12 Nationen verteilen, so mag man sich eine Vorstellung von der Schwierigkeit der konfessionellen Geseßgebung, die jedem das Seine geben soll, machen.” – In: Festbuch 23.old.
